Hogyan NE járj pszichológushoz
Amikor elkezdtem a terápiám volt egy elképzelésem arról mi fog történni. Szerintem mindenkinek van egy elképzelése. Előző bejegyzésben említettem, hogy szeretek elmélyülten beszélgetni, tudok és szeretek is beszélni az érzelmeimről. Nagyon mást nem tudtam vinni magammal a találkozókra, ( ó bocsánat, ülésekre ) egyéb tapasztalatom nem volt, de utólag kiderült, hogy ezen tulajdonságok ebben a közegben igencsak előnyére válhatnak a földi halandónak.
Földi halandó = páciens
A legtöbb ismerősöm akivel beszélgettem a témáról tanácsra vágyik és azért menne el egy pszichológushoz, hogy az tanácsot adjon neki, megmondja mi a tuti, hogy a problémák egy csapásra megoldódjanak. Gyors és azonnali megoldást várnak.
A legtöbben a következőt is megfogalmazzák: Ok, elmegyek, elmondom neki amit gondolok, elmesélek mindent magamról, kibeszélem…. és? utána mi lesz? a problémám megmarad, a múlt nem változik? minden marad a régi.. akkor meg minek..
Nos igen ezek gyakori felvetések, de inkább úgy fogalmaznék, gyakori tévutak, téves irányok.
Gyakorta hallom másik ismerősömtől, hogy gyors megoldást akar. Tervezi, hogy felkeres egy szakembert, de ő kézzel fogható eredményeket vár már az első alkalommal. Odamegy, kifizeti és oda neki a tutit, de az legyen mérhető racionálisan és a kifizetett összeggel legyen arányban, szóval megérje a ráköltött összeget. Max 1-2 alkalom és ha nincs kézzel fogható eredmény akkor nem éri meg, azért nem fizetek, hogy beszélgessek valakivel.
Egy harmadik ismerősöm pedig materialista vonalon maradva kapaszkodik mindig valamilyen valós bizonyítékba, legyen az látható, vagy szagolható, vagy mérhető. Legyen az kimutatható, legyen olyan mint egy fájdalom csillapító. Odamegyek, megbeszélem vele, nem veszek be semmit, de amikor kijövök érezzem a képzeletbeli fájdalomcsillapító hatását, tartson ki egy hétig, majd egy hét múlva újra beveszem a pirulát és így tovább hétről hétre… az eredmény mérhető, hatása látható, tehát van értelme odajárni hétről hétre.. segít
Sorolhatnám még..de valahogy mind a fentiekben vázolt gondolatok mentén kavarognak és ezek mind mind
TÉVUTAK, és nagyszerű példái annak, hogyan NE jársz pszichológushoz.
Ha a fentiekben felsorolt elvárásokkal keresel fel egy szakembert nem fogsz sikerrel járni. Sőt tovább megyek, ha bármilyen elvárásod van, nem fogsz sikerrel járni. Nem lehet elvárásod, legfeljebb célod. Ha az elvárásaid vezérelnek hétről hétre előbb vagy utóbb, de mindenképpen idő előtt türelmetlen leszel és elmegy a kedved az egésztől. Elkezded mérni a terápia eredményét, elkezded mérni valamilyen külső vagy belső mérce alapján és nem fogja beteljesíteni küldetését.
Ha nem hagysz időt magadnak, ha sietted, ha az eredményeket mérhetőként és összehasonlíthatóként szeretnéd látni, ha az eredményeket méred valamely ismerősöd tulajdonságai mentén, akkor a terápia sikere megkérdőjeleződik majd benned.
Az elvárások kedved szegik majd. Könnyű szomorúnak és sikertelennek megélni ezt az egészet, ha már eleve racionális elvárásokkal érkezünk. A racionalitás véleményem szerint egyébként is nagy ellensége a terápiának. A lélek útja, a kapcsolat gyógyító ereje, mely létrejön a terapeuta és a páciens között egy sokkal magasabb rendű és sokkal távolabb mutató egység, élmény, megélés, de ennek mélységeiről és a terápia véleményem szerinti helyes megközelítéséről majd később írok..
Napsütésest a mai napra!
