A terápia 9-10 hónapja. 2. rész. - részletek a naplómból.. TÉL

2018.01.25.
Kedves Mókus!

Napsugarak szöknek át az ablakon és a tavaszt idézik, közeleg a bringa időszak, a idő amikor végre újra visszatérhetek a bringás állapotba..nekem 8 fok már elegendő, 10 fok napsütésben már izzadok...

megélhető a szabadság bringázás közben... ezért nem jó a szobakerékpár... nem fúj a szél, nincs mozgás a környezetemben, nem hagyom vele magam mögött a világot, a munkát...

Tervezek egy 5 napos 350-400 kilométeres bringautat, melyet teljesen egyedül tennék meg, mely felér egy zarándok úttal. Elkerekezek mondjuk ...ig meg vissza..  jó kis útnak nézek elébe, egyedül magányomban, egyedül önmagammal, mert most úgy érzem szívesen vagyok önmagammal és ha 5 napra egyedül maradok akkor még tovább mélyedek magamban....magammal... Minden nap meditálnék útközben, a tisztáson ahol csak a szél hangja hallatszik, majd tekernék tovább..ebéd..majd tekernék tovább. Talán csak a fenekem sajogna egy idő után, de majd megerősítem az út előtt... jó kis terv.

aztán bízom az idei nyaralásban is, a tavalyi elmaradt után és bízom a csoportmunkában is ami majd..júniusban? indul.. kíváncsi vagyok rá, mit ad, és hová vezet engem... ahogyan a tegnapi napom sem tudtam hová fog vezetni .. a dolgok olykor csak úgy jönnek, keletkeznek, mi pedig csendben szemléljük őket és boldog az ki csendben szemléli őket.

Jelenben írom:
Sajnos nem valósult meg a magányos bringázás, no nem baj, majd talán ősszel..

2018.01.26.

Szia Mókus!

Nem értek veled egyet, nem vagyok olyan szélsőséges mint anyám. Én pontosan, hogy megfontolt, előrelátó, óvatos vagyok, megfontolom a lépéseim és annak következményeit és igaz, hogy sokat érzek és gondolkodom úgy, hogy hagyom magam szárnyalni, átérezni a dolgokat, de mégis kellőképpen racionális vagyok. Vezető vagyok, erre szükségem is van.

Anyám érzelmi alapon, pillanatnyi hangulata alapján dönt és nem megfontolt, nem lát 2 napot sem előre. Nem vagyok olyan impulzív mint ő. Ha anyámnak lett volna valaha lehetősége akkor is így működne...ahogyan... mert ő ilyen. Számos impulzív, szélsőséges lépésének semmi köze nincs  a pénzhez, lehetőségekhez. Jön egy fuvallat, valamit másként gondol és máris átrendezi a szobát beleszólva mások életébe azonban nem figyelembe véve azt. Számos olyan lépése van, ami az agyából pattan ki, annak következményeképpen, hogy éppen elégedetlen önmagával, az egész életével, de ezen lépései kihatnak a környezetére. Én nem ilyen vagyok, ezek a hirtelen meggondolatlan lépések nagyon távol állnak tőlem.

Utálom, hogy ilyen szarul jött ki ez az egész, mert egy hétig szenvedtem a gyerekkorom nyomorának átélésén, rengeteg szomorúság, magány, szeretet nélküliség. Elhiszem, hogy anyám élete szerencsétlen, értem, hogy nem tanították meg szeretni, de ez engem nem érdekel, nem vigasztal, őt nem menti fel.

Sajnálom, hogy el lett cseszve ez a hét, mert így az egésztől elment a kedvem és most nagyon dühös vagyok.

Jelenben írom:
ritka azon pillanatok egyike amikor haragudtam a mókusra...szabad ilyet? hát persze..mindent szabad, hisz akkor ez voltam én..őszinte és Önazonos...tisztán önmagam.

2018.02.03.

Kedves Mókus!

A sok kis mozaik végül egységgé áll össze...apró gondolatok, érzések, tőled kapott útmutatós..néhány elejtettnek tűnő mondat, ami nem is olyan elejtett, sokkal inkább értékes morzsa, amit az én agyam elraktároz és olykor elővesz, mint pont ebben a pillanatban. Például, hogy ne rohanjak, hanem a saját tempómban haladjak. Az én tempóm az, amiben kellemesen megélem a jelent, amiben jól érzem magam és nem jelentkezik a sok felesleges érzelem amit a kapkodás szül...ehhez persze kell a nyugalom is, és az is, hogy most jól szervezett a cég, egyben munka is sokkal kevesebb, szóval a teendők sem nyomják a vállam nagy súllyal.

Hogyne..van tennivaló, rengeteg, akár 6 hónapra előre is látom őket, el is akarom őket végezni, de közben hagyom magam élni, hagyom magam haladni és gondolkozni a saját tempómban.

Fontos, hogy emiatt ne legyen bűntudatom és most nincs is. Ez a mai állapot sok mozaikkockából összeállt felismerés.

Mindig vágytam valakire akire felnézek, valakire aki majd utat mutat, aki vezet engem, egy apára, egy mentorra...sokszor mondtam neked és helyeseltél, nagyon meg tudtál ebben engem érteni, átérezni, talán te is szembesültél ezzel a ténnyel és talán életed néhány pontja pont emiatt lett olyan... amilyen. Talán tudatos döntéseidben ez megjelenik már rég óta...nekem nem jelent meg ez idáig, csak kerestem őt és végül megtaláltam... Én magam vezetem magam egy kedves fiatal nő segítségével. Vagy inkább ő mutat irányt és én csak haladok rajta? hiszem és tudom, hogy ebben is nagy az Önállóságom, úgy is élem meg, de nagyon szeretem amikor a mókus mutat is egy új irányt és kinyit egy ablakot amin kitekintve valami megváltozik. Ezt nagyon szeretem benne. 

Úgy érzem most összeér a lelkünk, látom őt magam előtt, de ez több annál, látom magam az ő tekintetében, sőt látom az általam is ismert környezetét az ő szemszögéből.

Az ember ilyen szomorú, borús időben is lehet vidám, vagy inkább csak olyan békés állóvíz belül. Más, mennyire más ezt megélni és mennyivel jobb mint feszengni vagy éppen háborogni.....  

:) szeretettel gondolok rád...a nem tökéletes Mókusra 

Jelenben írom:
Az ember kedve, hangulata folyamatosan változik, sokszor én magam sem értem miként, mi hat ránk, hogyan lehetséges, hogy rövid idő alatt teljesen másként érzek, vagyok éppen..magammal másokkal...de sebaj, mostanság már nem is cselekedeteket hanem motivációs rendszereket, a függések és megfelelések rendszerét látom..magamban vagy bárkiben...