Most egyben vagyok
Amikor elkezdtem írni a blogom, hoztam egy szabályt. Egy szabályt mely kimondta, hogy lesznek sorszámozott bejegyzések melyek időrendben végig kísérik a terápiám, bemutatják milyen is az, az ügyfél oldaláról. Ezen kívül lesznek kitérők, melyek szintén sorszámozva lesznek és a kitérő nevet fogják viselni. Ezek pedig jelen gondolkodásommal nyúlnak vissza a múlt kérdéseire és okfejtéseket fognak vázolni. Bízom benne, hogy sikerült követnem ezt a metodikát és ha valaki végig olvassa a blogom, akkor talál értelmet és logikát a sorok, bejegyzések között.
Most kénytelen vagyok bevezetni a “ jelen “ fogalmát, mely a jelenben bennem lezajló dolgokról szól, melyeket abszolút jelen megélésem alapján írom. Rólam szólnak a jelenben. Tulajdonképpen ez az igazi éppen aktuális blog, de amíg nem érem utol magam jelenként fogom jegyezni a bejegyzéseket és szintén sorszámozni fogom őket. Ezt a bejegyzés mintát azért vagyok kénytelen bevezetni, mivel egyszerűen nem bírom ki, hogy ne írjak most, ma, a jelenben a jelen életemről, arról, hogy most éppen hogy vagyok.
Remekül! Kifejtem bővebben is, de remekül vagyok!...ez a lényeg és, hogy ezt valamilyen rendszerben leírhassam bevezettem a jelen blog bejegyzés mintát...tudom kicsit kockás gondolkodásúnak tűnik..tűnhet..tűnhetek én.. :) de higgyétek el nem vagyok az és ezt pont ma bizonyítottam magam előtt a leginkább.
Szóval akkor a jelen 1./, azaz hogy vagyok ma, 2018.07.18.-án..
Hm...rájöttem egy fontos dologra, amit a mai napon rajongott mókusomnak elmeséltem… rájöttem az elmúlt időben, hogy minden félelmem és minden szorongásom mögött a biztonságom és meglévő dolgaim elvesztése állt. Ez első hallásra egy triviális dolognak tűnhet, de hidd el nekem, hogy ez hatalmas felfedezés. Meglévő, vagy a jövőben annak vélt engem körülvevő tárgyak, értékek, emberek, célok vagy bármik elvesztésétől való félelem szörnyű terhet rótt rám. Az elmúlt kb. fél évben sok sok önismereti munkával jöttem rá eme valóságra.
A tény, hogy magam vágytalannak és a korábban hozzám kötött dolgok elvesztésének félelmétől függetlennek éltem meg magam, egyszer s mind felszabadított.
Annak felismerése, hogy a szenvedésem alapvető okozói vágyaim, vagy éppen vágyaim be nem teljesülése, nagyszerű ablakokat nyitott előttem, melyeken keresztül kitekintve Önmagam és a világ kapcsolatát másként mérem. Ezen megváltozott állapot pedig egy teljesen más jelen megélést alapoz meg, egyszer s mind egy más feltétel rendszeren keresztül látom Önmagam elégedettségét, önmagam puszta létezésének célját.
Mi okozta eddigi szenvedésem? Mi az ami ez alól felszabadít? Mi az a tény ami végett megszűnt a jövőtől való félelmem, vagy akár bizonytalanságom?
Rájöttem, hogy nekem nincs veszteni valóm, nincs olyan dolog az életben, melyhez mélyen kötném magam, mely az enyém. Ez valóban így van? Nem, de mégis bizonyos értelemben igen, mert minden a tudatomban létezik és a tudatom maga az engem körülvevő világ. A mai terápia alatt - hogy legyen egy a jelen terápiáról szóló bejegyzés is, el kell mondanom - teljes tudatommal, teljes jelenlétemmel voltam jelen. A mókus szemein láttam, hogy örömét leli szavaimban, hogy büszke rám és, hogy ezt felvállalta még jobban szerettem őt. Nem titkolta elégedettségét, mert tudta ezzel nem fogja növelni a nárcizmusom és ez felettébb tetszett nekem. A vele eltöltött több mint egy év ( és mindig hozzá kell tennem, hogy 3-as szorzóval kell számolni a terápiám idejét, mert aktivitásom és önmagamba vetett hitemmel kikövezett utam ezt eredményezi ) alatt elsajátított minták már mindennapjaimban vannak jelen, életem minden napján önmagam terápiás igazságának megélése, annak üzenete határozza meg tudatos cselekvésem.
Nem, a fenti sorok nem azt jelentik, hogy bármimet szívesen veszteném el, vagy, hogy bármely értékem, szerettem elvesztése ne vezetne gyászhoz, hogy nem viselne meg. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy rájöttem felesleges előre rettegni azok elvesztésétől, ha bekövetkezne úgysem tehetnék ellene, csak elfogadhatom, de félnem ettől nem kell, napjaim ne mérgezzék ezen gondolatok.
Szóval akkor összegezve miről is szól ez a bejegyzés? Arról, hogy jól vagyok, hogy egyben vagyok, hogy értékelem és elfogadom az életet úgy ahogy van és a mindenkori engem körülvevő jelent úgy ahogy van. Megteszek mindent azért, hogy jó legyen, hogy jobb legyen, sokat dolgozom és járom az utat a legjobb tudásom szerint, de előre nem fogok a jövőben rettegni a meglévő, vagy egyszerűen csak a már meglévőnek vélt dolgok elvesztésétől.
Azt mondom amit gondolok. és...
Azt teszem amit mondok.
Önazonosságom, tudatos jelenlétem, önmagam elfogadása és a szeretet a mai napon érte el eddigi életem csúcspontját, amelyet szerényen és büszkén viseltem és ezt most itt és ma, le kellett írnom...
Ma boldog voltam!
