A nyaralás. 1. rész

Egy ideje nem írtam, nem folytattam a beszámolóm a terápiáról, de hamarosan pótolom. Két hétig nyaraltam, ezt a bejegyzést annak szánom, a nyaralásról fogok írni, két hét, rengeteg új gondolat, érzés indult el bennem.

Offline világ
Igen, azt hiszem itt kell kezdenem, 2 hétig offline voltam, se telefon, se internet, se okos telefon, se viber üzenet. TV sem volt, de alapvetően az egyébként sincs, szóval a lényeg, hogy a nyaralás teljes ideje alatt magammal és a családommal voltam és nem nagyon volt zaj körülöttem ami elterelte volna figyelmem bármely belső küzdelemről, esetleg a köztünk lappangó feszültségről. Régebben ilyenkor is tudtam nagyon is nem ott lenni, töprengeni, máshol lenni, dolgozni fejben, de ez most mind mind elmaradt, aminek nagyon örültem. Ez igazán remek volt így. Gondoltam olykor a munkámra, de meg nem érintett, a nyaralásból ki nem zökkentett. Azt hiszem ez egy teljesen más minőségű jelenlét volt részemről és bízom abban, hogy ez a jövőben is így lesz a szabadságok ideje alatt...szóval akkor remek, ezt most ki is pipálhatom.

Saját tempó
A nyaralás a saját tempómban zajlott, amit szintén mint nagy nagy pozitívumként kell kiemelnem. A létem, a napom pillanatait nem kötöttem sem időhöz, sem bármi egyéb fix ponthoz. Azt tettem amit éppen szerettem, akkor ettem, oda mentem, annyit strandoltam, annyit pihentem és annyit felfedeztem ( szeretünk sokat autózni, új tájakat, ismeretlen helyeket felfedezni ) amennyit éppen akkor testem és lelkem kívánt. Szerencsés vagyok mert csak nagyon kis mértékben, vagy még annyit sem kellett alkalmazkodnom a családomhoz, valahogy azonosan voltunk mi hárman ezen kérdésekben. Amikor nem voltunk teljes mértékben, akkor is a saját tempómban alkalmazkodtam és fogadtam el más alkalmazkodását az ő saját tempójában. Amikor a saját tempómban haladok, teszek, gondolkodom és beszélek, akkor már létrejön egy bizonyos módosult tudatállapot, vagy legalábbis a napi rohanáshoz képest egy mindenképpen pihentető, kikapcsoló állapot.... szóval akkor ez is rendben volt.

Természet
A tenger látványa, a hegyek, a sziklák, a felhők játéka mind mind arra sarkaltak, hogy megkössem békém istennel és sokszor tudtam volna hosszasan, hosszabban elmerülni a látványban, akár órákon át csak nézni, csak nézni és nem kívánkozni onnan sehová. Ez sajnos már nehezebb téma, mert gyerekkel nem megy ilyen könnyen, szóval ebben lenne még kielégítetlen igényem bőven, bízom benne, hogy ezen vágyam is beteljesedik majd. Ettől függetlenül gyakran meg meg álltam, tűnődtem, sokat fotóztunk és fogok majd még itthon átélni a nyaralás ideje alatt meg nem élt látványt.

Felfedezés
Szeretjük a felfedező utakat, az autózást, a mozgást, a minden nap más tájak megismerését. Nekem ez ad még egy plusz örömet, amit most megosztok veletek. Gyerekként szegényen nőttem fel és sohasem feledem amikor 16 évesen mentem a boltba és láttam egy fiatalos, sportos Fiat Unot és csak bámultam...nekem sohasem lesz ilyen, sohasem lesz autóm, ez teljesen elérhetetlennek tűnt, az autó adta szabadság megélése egy elérhetetlen álom volt….tulajdonképpen nem is álom, hanem maga a csoda, mert az álmok olykor elérhetők, de az ahonnan én jövök az autót csak csodaként engedte láttatni. Amikor autózunk a családdal, felfedezünk, megélem a szabadság egy bizonyos szintjét egyben nagy megelégedéssel szolgál, hogy ezt megtehetem, tehát bizonyosságot ad a felől, hogy a csoda megtörtént. Nap mint nap ezen érzés az autóba invitál engem a nyaralás ideje alatt és nem engedi a klasszikus egész napos strandolós henyélést.

Helyi élet
Imádok üldögélni egy tengerparti kávézóban és nézni az embereket, látni mi zajlik le bennük. Imádok ülni a helyiek között és átvenni az ő ritmusukat, átélni, átérezni, hogy hogyan zajlik a nap, mi a szieszta, miért van este élet stb..ezen igényem olyan két harmadban lett kielégítve, nem volt teljes a megélés, de azért voltak időszakok amikor hosszasan elmerengtem egy egy helyi ember lehetséges életútján.

Önismereti út
Ott helyben úgy éltem meg, hogy az út amin haladok megszakadt, megváltozott. Érdekes volt magam rajtakapni, hogy olykor beszélek, mondok valamit ami mögött nincs mély gondolat, pedig ez alapvetően nem jellemző rám, mindig azt mondom amit gondolok és azt teszem amit mondok. Ez tesz kiegyensúlyozottá. A nyaralás alatt párszor rajtakaptam magam, hogy nem így járok el és ez felettébb furcsa volt. Nem idegesített, hamar korrigáltam, de nem értettem magam elsőre.

innen folytatom hamarosan...