A terápia 5-6 hónapja. 4. rész - Önmagam terapeutája vagyok

Kezdetektől sokat beszéltem a terápiák alatt és alapvetően egész jól vezetgettem magam. Sok mindenre rájöttem magamtól és mivel mindent leírtam levél formában nagyon jó érzés volt utólag olvasgatni, látni hogy milyen korai szakaszban, milyen sok mindenre ráéreztem magammal kapcsolatban.

Egyre jobban figyeltem magam, figyeltem, hogy mely gondolatokat milyen érzelmek követnek. Aztán megfejtettem őket, lekövettem őket. Majd elmondtam a terápián és ezáltal visszaépítettem magamba a meglátásokat, ez által sok régi emlékem újraíródott, a hozzá tartozó érzelmek átíródtak....szépen lassan sok munkával... majd újra és újra, hétről hétre ugyanezt tettem, miközben a mókus csak figyelt és olykor finoman korrigált és egy tükröt tartott elém. Alapvetően jól vizsgáztam ebben a kérdésben, jól haladtam önmagam megismerésének útján..talán túl jól is, már már ijesztő tempóban és akkortájt mondta nekem a mókus először, hogy Önmagam terapeutája vagyok. Nekem ez jól esett, én ezen szavakat elismerésnek vettem. Tudtam, hogy ezt a véleményt a helyén kell kezelni és nem ám elbízni magam, de akkor is...hiába na, be kell vallani jól estek ezen szavak.

Ez korántsem azt jelentette, hogy a mókusra nincs szükség, hanem azt, hogy nagyon jók a meglátásaim, jól látom a bennem lejátszódó folyamatokat és nagyon sok ponton korrigálom magam, azonban tudni kell, hogy ahhoz, hogy ez a folyamat meg is maradjon és a hatás ne legyen tiszavirág életű mindenképpen kemény munkára volt szükség, melyhez elengedhetetlen szereplő volt a mókuska. A motor, a katalizátor, az a valaki aki puszta jelenlétével ösztökélt engem, a kapcsolat ereje ezen időszakban már igencsak erősen érezhető volt.

Nem volt nap melyen ne gondoltam volna rá illetve magamra, az utamra, a kapcsolatunkra, arra az útra melyet jártam. Tudtam, hogy törékeny még a siker és azt is tudtam, hogy olyan időszak közeleg amikor rengeteg munkánk lesz, ami nagy próbatétel, mert aki olvassa a blogom elejétől kezdve az tudja, hogy mi vezetett a kiégésemhez, milyen is volt átélni azt. A lényeg, hogy nem bíztam el magam, szépen haladtam tovább, alázatosan és nagy bizalommal…

Az idő tájt vettem egy mindfulness gyakorlatokat tartalmazó munkafüzetet ami nagyon hasznosnak bizonyult, ezúttal is köszönet érte a kiadónak. Egy apróság, egy kis iromány ami azonban nagyon sokat adott. Általa megértettem, hogy mit is jelent a hálanapló, hogy milyen az amikor a súlypontokat áthelyezzük és a negatív dolgok helyett a pozitívra fókuszálunk, erről fogok írni legközelebb. A fókusz áthelyezésről és a hálanaplóról.

 Amit ez alkalommal is szeretnék kiemelni, már csak a fent leírtak tanulságaként is, hogy nem elég letudni az ülést, hetente egyszer egy órára elmenni a terápiára és aztán nem tudni az egészről egész héten... foglalkozni kell magunkkal minden nap, olvasni, meditálni, figyelni magunkat, a kliensnek akarnia kell a változást, tenni kell érte, csak így lehet jelentős változásokat elérni rövid - ami alapvetően relatív - idő alatt.

A fenti ábrán a pulzáló folyamat, a felfelé ívelő irány, az elém tartott tükrök, az NLP-k és az aha élmények váltakozásai láthatók...