Mai szösszenetek, mai gondolatok

...

Ma reggel bringáztam..egyedül mint mindig..de én ezt szeretem, letekerek 2 órát egymagam, kikapcsol, természetközeliség, természetes zajok, haladás..gondolatok közben..vannak? á dehogy..egy ismerősöm kérdezte egyszer..azért szeretsz bringázni mert közben jól lehet gondolkodni?  dehogy.. - mondtam - éppen hogy nem tudok közben gondolkozni, ez a jó benne..legfeljebb csak érezve gondolkodni, érezni a dolgokról..ahogy szoktam mondani… jó volt mint mindig, nem tudom másnak milyen, de nekem sokat ad a bringázás, kikapcsol, kalóriát éget és egyben szabaddá is tesz, a szabadság élményét adja...a szobakerékpárt nem szeretem, ott nem fúj a szél, nem kap a hajamba..hahaha... na jó nincs is hajam,

Volt amikor zenét hallgattam közben, 3-4 éve, de amióta a belső hangokra figyelek, azokkal vagyok közösségben nincs rá szükség, ahogy szoktam mondani: Önmagamnak jó társaság vagyok.

…

hazaértem és elkapott egy gondolat..láttam, hogyan lépek be a gondolat által keltett érzelmek világába, hogyan uralkodik el rajtam a szorongás..holott nem kell.. nem kellene... Mit tettem? Behívtam a párom. megkértem..ülj le kérlek, mondanom kell valamit, most elkapott egy érzés, egy érzés aminek nincs helye a mai napban, el akarom neked mondani, kérlek hallgass meg engem.

Meghallgatott, miért is ne tette volna, szeret engem.

Elmondtam neki, mi zajlott le bennem..elmondtam mit érzek és egyben meg is szabadultam a gondolatoktól..nem racionális szinten megjelenő szorongás volt, de inkább félelem, mert volt konkrét tárgya, de mégis rögtön éreztem, hogy nem helyén való, ez a félelem nem az életem akarja megmenteni, egyszerűen csak megjelent, volt tárgya, ezért félelem, de oktalan volt, a túlzott biztonságra törekvés, féltés volt a középpontban, valós félelem, de mégis felismerhetően régi zsigerből, azaz nem hiszek neki, kételkedem benne...deaktiválni akartam ezért a párom behívtam beszélgetni. Megértett engem, segített nekem és utána jobb lett, a délutánom már nem fertőzte a félelem örvény….

…

El kell mennem a szülővárosomba és találkoznom kell ott valakivel akibe szerelmes voltam 8-tól 14 éves koromig. olykor tartom vele a kapcsolatot, de nem ezért, hanem mert osztálytárs volt, iskolai szerelem, de a lényeg nem ezen van... hanem a szerelmen ami meghatározta szinte egész életem, az énem egy fontos oldalát, az életem egy fontos részét...személyiségem egy fontos szeletét, fejlődésem egy fontos pontja..minden tekintetben el kell neki mondanom, hogy mit adott, hogy mit jelentett és azt is , hogy ez már csak a múlt de valahogy el kell mondanom neki, mert akkor fogom életem ezen részét teljesen lezártnak tekinteni, csakúgy mint nagymamám sírjának meglátogatása esetén a gyerekkorom azon részét. Hiába ez már csak ilyen és én nagyon romantikus, szentimentális alkat vagyok..de legfőképpen nagyon mély, tisztán látom, hogy énem mely része maradt ott, mely részét kell elbúcsúztatnom, mit kell magam mögött hagyni így képletesen is…valósan is...

…

készülök nyaralni. Láttam magam előtt pár gondolatot ezzel kapcsolatban, ami a jövőbe mutat és a jövőt firtatja. Azonnal elhessegettem őket, nem akarok lejátszani előre bármit is..egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz, sőt nem biztos, hogy egyáltalán még csak fel is merül azon kérdések sora, amik megjelentek előttem korábbi életem hozadékaként..hitvány, önsanyargató, kishitű gondolatok, mélyről, sehonnan, csak a semmiből..jönnek olykor..

Egy ismerősöm mondta, egy munka alkalmával, majd átkelünk azon a hídon ha ott leszünk. Közhely? Lehet..mindegyik közhelynek van valóságtartalma, ettől közhely, csak annyi a baj vele, hogy nem megy mélyebbre, nem foglalkozik a motivációkkal...a végkifejlettel..az emberek úgy általában nem foglalkoznak a motivációkkal, a végkifejlettel.. hm.. nem feltétlenül akarnak a dolgok mögé látni, tudat alatt félnek attól, amit majd ott találnak..találhatnak..jobb erről nem tudni.. - gondolhatják sokan

Nos igen, úgy érzem ez jól ment, ez nekem jól ment, azonnal vissza rántottam magam kishitű, jövőbemutató kérdések megjelenése alkalmával és csak a jelenben voltam hajlandó megélni a jelent, mit sem törődve a jövő lehetséges kérdéseivel. Te tudod, hogy ez nagyon nagy dolog?.. nem szorongani a jövőn, csak elfogadni mindent és megélni a jelent..te tudod? .. ha tudod akkor örülök neked és üdvözöllek.. - ha nem tudod akkor is - örülök, hogy olvasod a blogom, ami hamarosan majd átcsap jelenkori életvezetésem naplójába, csak még be kell fejeznem a mi történt az elmúlt egy évben részt.. :)

...

ma is átéltem...Imádom a párom, hogy ilyen okos és természetes, konzervatív értékrendet gyakorló nő, aki engem elbűvöl, egyre jobban szeretem, még 20 év együttélés után is, ez csodálatos érzés, maradjon mindig így...azt mondja ne másnak mondjam... neki mondjam.. elmondom hát neki, de elmondom mindenkinek...elmondom neked is!

Kellemes estét! :)