Az én pszichológusomról

Úgy döntöttem ma róla írok. Egy pszichológusról akit mókusnak neveztem el, a mai bejegyzést neki ajánlom.

Nem tudom milyen a többi pszichológus, de mint hogy van jó fodrász és van rossz fodrász, bizonyára van jó pszichológus és van rossz pszichológus is. Én szerencsés vagyok úgy általában az életben és rögtön hozzá sodort a véletlen ... vagy a sors. Nem ajánlotta senki, megérzés alapján én kiválasztottam őt. Jól döntöttem,vagy szerencsém volt..tekinthetünk erre a kérdésre több szemszögből.

A minap azt fogalmaztam meg felé, hogy egy felfelé ívelő egyenes mentés finoman egyengeti pulzáló életem. Olykor az egyenes alatt, olykor felett vagyok, de az egyenes hosszú távon felfelé ível. Azt hiszem ez az ábrázolás hűen tükrözi napjainkban megfogalmazódott gondolataimat. Boldog az életem ha egy általam kijelölt cél felé haladok, ha rajta vagyok azon az úton amelynek a végén egy jobb és teljesebb ember vagyok. Lényegében ő a motor ezen az úton, de azt is mondhatnám, hogy ő a társam ezen az úton, aki támogat, figyel és ügyel rám. Elfogadja az utam...igen azt hiszem ez mindenképpen nagyon fontos, hogy az általam kijelölt utat, legyen az bármilyen is feltétel nélkül elfogadja és támogat abban, hogy gördülékenyen haladjak a cél felé.

Volt egy bejegyzésem amiben a mozaik kockák összeállnak érzésről írtam.

Ma újra aha élményem volt és a mozaik kockák újra összeálltak, de most nem magammal kapcsolatban hanem a mókussal kapcsolatban.

Ő egy jó ember

Ő egy hiteles ember

Ő egy finom érző lélek

Ő egy önmagát jól ismerő ember

Ő egy tudatos ember

Ő egy segítő ember

Ő egy elfogadó ember

Ő egy empatikus ember

Ő egy szerető ember

Ő szereti a munkáját és azt nagyon komolyan veszi

Ő egy okos Nő

Ő jó anya

Hogy vannak e hibái? … hogyne..bizonyára… hisz ember, a fentieket mégis le kellett írnom, mert dacára annak, hogy ember bennem így él. Nem, nem ő az isten és nem vagyok vele elfogult. Ő ilyen, így ismertem meg, ilyennek látom, addig a határig amit én ismerek belőle ilyennek látom és mivel ezt a bejegyzést neki szánom és mivel tudom, hogy olvasni fogja, szeretném ha tudná, mit gondolok róla.

Igen, írtam már neki erről sokszor és ha nem írtam volna most itt le a fenti gondolatokat akkor is tisztában lenne vele, hogy így gondolom, de most le akartam írni egy nyílvános csatornán is, nem kevésbé azért mert ez a blog rólam szól, az én utamról és ennek nagyon meghatározó pontja az ő munkássága, rám gyakorolt hatása.

Ha most azt hiszed, hogy elfogult vagyok és rózsaszín felhőben látom őt akkor tévedsz. Már rég legalább úgy érzem őt, mint ő engem. Ez az oka annak, hogy hárman vagyunk a terápián, ő, én és a kapcsolatunk. A kapcsolat ami nagyon erősen visszahat rám, ami meghatározza a változásom menetét. ( korábbi bejegyzés a kapcsolatunkról >>> )

Ez egy nagyon érdekes dolog. Létrehoztunk egy rajtunk átívelő kapcsolatot, ami engem szolgál. A kapcsolatban benne van ő és benne vagyok én is, beleraktunk sok mindent mindketten. Minden amit felsoroltam róla visszaköszön a kapcsolatunkban, mert az általa elém tartott tükörben ő mindig jelen van. Ez a munkája, hogy egy tükröt tartson előttem ami segít egyengetnem pulzáló életem, hogy a pulzálás mögött egy az általam kijelölt cél felé haladjak. Ha a tükröt nem ő és nem az ő személyisége tartaná, az utam másként haladna a cél felé. Az utam göröngyös, de mivel látja, hogy én azt akarom járni, segít azon haladni… egyengeti.. olajozza….ahhoz, hogy az utamon támogatni tudjon birtokolnia kell az általam fentebb felsorolt tulajdonságokat.

Nem, nem mond magáról el lényegében semmit, vagy nem sokat, de mivel én jó ember ismerő vagyok látom amit látok. Látom, hogy ő milyen és pont olyannak látom, amilyen és ez nekem pont elegendő, pont megfelelő.

Azt kell mondanom, még ha ez nem is hangzik szerényen, én nem igazán érném be vele ha kevesebb lenne. A tükörben amit ő tart azt látom, hogy a mércém magasan áll és azt látom, hogy nem érném be kevesebbel. Sok olyan pszichológus lehet akivel én nem érném be, azt hiszem a jövő héten rá is kérdezek mi a véleménye erről, én úgy hiszem egyet fog érteni velem, de ha nem és itt a lényeg, tökéletesen alá fogja támasztani, hogy miben tévedek, vagy miben túlzok és én azt el fogom fogadni...talán ez egy nagyon fontos kitérő, hisz én is elfogadom őt feltétel nélkül, nem csak ő engem.

Szeretem őt, megbízom benne és nagyon örülök, hogy az életem része.

Teljes mértékben a helyén kezelem őt és a helyén kezelem az érzéseim iránta. Ez a nagyszerű az egészben, tisztelem őt, szeretem őt és bízom benne, ahogy ő is szeret engem és bízom benne, hogy fontos vagyok neki.

Hogy ez számít? Nos ez érdekes kérdés. Lehet, hogy van akinél nem, de úgy hiszem nálam nagyon is, mivel ő része egy engem támogató, mindenen átívelő kapcsolatnak... így kiváltképpen.

Én olyannak látom őt, mint aki szeret engem, és talán ez a lényeg, mert ő úgy él bennem, amilyennek én látom magam. Olyannak élem meg őt, amilyennek önmagam élem meg a kapcsolatunkban. Hatás kölcsönhatás.

Figyel rám és odafigyel. Együtt él velem amikor nála vagyok.

Önmagam akarok lenni előtte. Az akarok lenni aki vagyok és ő pont úgy szeret engem amilyen vagyok. Én pont olyannak szeretem őt, mint amilyennek az előttem tartott tükörben felfedezni vélem. Ez teszi őt egy hiteles emberré, ami feltétlenül alapja annak, hogy rám pozitívan hasson a terápia alatt. Így lehet ő egy alkalmas pszichológus kapcsolatunk építésében.

..igaz...tiszta...ilyen ő, igaz és tiszta….

 szeretettel neked