Boldog vagyok.. a terápia sikere
Ma nagy elismerést kaptam a páromtól, aki megjegyezte, hogy sokkal jobban beszélem azt a nyelvet amit ő szeretet nyelvként értelmez, miként szólni lehet hozzá… teszek érte, a családért és ezt ő nagyon üdvözölte, sikerként könyvelte el, abban engem szeretve látott. Ez nagyszerű érzéssel töltött el engem… ehhez kapcsolódik a tény miszerint a kislányom sokkal jobban szeret, a nyár és a sok együttlét, a közös programok és a minőségi idő amit vele megéltem mind mind hozzájárul ahhoz, hogy ő kedvesebben és szeretőbben köszönti a drága apucit..
Köszönet a páromnak, hogy drága apuci lehetek mindazon tények ellenére amit az élet és a szüleim nekem adtak, amivel hátráltattak abban, hogy szerető apuci legyek. Az, hogy az vagyok csakis a páromnak köszönhető, aki 21 éve tesz azért, hogy az lehessek.
Köszönöm neki! Ő csodálatos!
Ezek nagyon szép pillanatok, boldog az ki boldog a családjában, aki szeret és szeretve van. Nekem itt a helyem, engem itt szeretnek és én itt hiányoznék, ha itt nem lennék.
Vannak más jelek is melyek a terápia sikerét igazolják, többek között az, hogy kutatom a terápia sikerét, hogy értem mit jelent a terápia és hogy magam is képes vagyok önmagam terapeutája lenni..hisz ez a végső cél, mi is lenne más, függetlenül és biztosan képviselni mindazt az életben ami vagyok és ami szeretnék lenni, érteni és felvállalni mindazt ami bennem zajlik. Érteni és meghatározni önmagam a világban, magam helyesen mérni, önmagam helyesen megítélni, szerepem és énem elfogadni, cselekvésemért és megnyilvánulásomért felelősséget vállalni minden esetben… de egyébként ebben eddig sem volt hiány...
A fentiek biztos ismerete, tudata mellett boldogan kelek fel reggel és várom a nap történéseit, melyben egyre kevésbé teszek fel kérdőjeleket az engem már meg nem érintő külső tényezők irányába...egyre kevésbé… aki olvasta a blogom elejétől fogva tudja, hogy a problémát így fogalmaztam meg: Túlságosan megérint a külvilág
Azt hiszem nagyon messze kerültem ettől a problémától, vagyis annak felvetésétől és a kérdések, mint az borítékolható volt nagyon messze mutatnak, a válaszok, a megoldás más kérdésekben és válaszokban keresendők.
Már rég írtam a Mókussal való kapcsolatomról. Az is változóban van, a kapcsolatnak dinamikája van, a kapcsolat folyamatosan változik, abban vállalt szerepem is gyakran változik. Már egy jó ideje nem vagyok szerelmes, egyszerűen csak szeretem őt. Az utóbbi időben egy egészen fontos érzés alakult ki bennem iránta, ez pedig a feltétel nélküli szeretet, hogy pont olyannak szeretem amilyen és úgy is szeretni fogom, legyen ő bármilyen. Örülök a vélt örömének, örülök annak is ha boldog, örülök annak is ha csak azt hiszem boldog. Szeretem mert jóságos, szeretem mert ő maga az amit képvisel, szeretem mert szeret engem. Szeretem mert van és pont úgy szeretem ahogy van. Örülök, hogy nem akarom birtokolni őt és örülök, hogy szívesen osztozok rajta bárkivel. Örülök, hogy így érzek és örülök a puszta ténynek, hogy szeretem őt.
