A terápia 15-16 hónapja. 1. rész.
2018 Nyár a hegyekben

Nyár volt.. idén nyár.. ez azért már nem volt olyan régen. A tavalyi nyár alapján elhatároztam, hogy idén is sokat fogok foglalkozni magammal. Nyáron kevesebb a munka, a körülmények ezt talán meg is engedik - gondoltam.

Valahogy ez a nyár mégis másként telt, valahogy más volt, mint amikor valaki vezeti az autód amely a tiéd, de amikor visszakapod valahogy más mint amilyen volt mielőtt kölcsön adtad. Ismered ezt az érzést? Elterveztem, hogy milyen lesz, de mégis más lett. Ennek bizonyára az az oka, hogy én is más lettem, más dolgok foglalkoztattak és a dolgokat másként éltem meg, másként közelítettem hozzájuk. A terápia és Önmagam megismerése hatására elkezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy ha munkát, életpályát fogok váltani akkor ebben a lelki segítő területen van a helyem. Furcsán hangzik? Ne aggódj, nekem is néha, de az élet képes ilyen fordulatokra.

A terápia 15-16 hónapja alatt olyan váratlan felismerések és fordulatok értek amikre nem is számítottam. Olyan mértékben kerültem önmagamhoz közel, olyan mértékben kezdtem megismerni magam, lettem tudatossá, hogy én magam is gyakran meglepődtem. Ok persze, megint ki kell emelnem amit mókusom mondani szokott, András nálad az időt fel kell szorozni hárommal olyan intenzív vagy, olyan mélyen és sokat foglalkozol magaddal. Tehát a 16 hónap terápia alapjába véve 48-nak felel meg és az bizony 4 év.... 4 év? hm...

4 év? Igen! ennyi kell, de talán több is az alapvető minták átírásához, a bizalom, az elfogadás, a szeretet magamra nézve kötelező érvényűvé válásához. Szeretem ezt a nőt, szeretem a mókust, mert segített rajtam. Hogy ez a dolga? igen...de többet tett ő, mint ami tőle elvárható. Sohasem éreztem, hogy valamit félig akar megoldani, mindig maximumot adott, mindig engem tartott előtérben, mindig értem tett. Tudod milyen az amikor valaki 1,5 órán át érted van? Amikor azt igyekszik érezni amit te, amikor minden gondolatával, minden cselekedetével téged szolgál, téged támogat? Én tudom és nagyon nekem nagyon jó mintául szolgált. Úgy hiszem ezt minden embernek meg kellene tapasztalnia.

Igen már egy ideje nem csak önmagamra, hanem rá is figyelek, figyelem miként tesz értem és tanulom az önzetlen szolgálatkészséget, tanulom az elfogadást és tanulom azt, hogy tulajdonképpen másokért érdemes élni, tenni. Hogy ezt hogy értem? Úgy, hogy azzal, ahogyan másokért teszek egyben magamért teszek és pontosan ez az ami engem megfogott. Életemben először én magamnak dönthettem el, hogy mi akarok lenni, hogy miként szeretnék működni életem hátralévő részében. Nem sodródtam az eseményekkel, nem a sors vagy bárki határozta meg mi legyen velem én magam, tiszta és tudatos fejemmel döntöttem el, hogy mi akarok lenni. Ez nagyszerű érzés, amit huszonéves koromban a legjobb körülmények között sem tudtam volna így átlátni. És akkor ez mit jelent?

Azt, hogy elkezdtem fontolgatni, hogy mit szeretnék tanulni, hogy hogyan tudnék olyasmivel foglalkozni amivel másokat segítek, de egyben én is örömöm lelem benne... magamban...az életben...amihez én kellek a magam tiszta szívével, tapasztalatával és azzal az érzelmi intelligenciával amivel rendelkezem....

Innen folytatom hamarosan...számomra nagyon izgalmasnak tűnik a jövő