A kapcsolat - 2. rész.

Miközben írtam előző bejegyzésem gondolkodtam és figyeltem magam... sok mindenre gondoltam. Egy időben kavargott bennem a szeretet a mókus iránt és a kislányom iránt. Magam iránt is? Igen. A párom iránt is. Bennem akkor mindenki egyé vált, az én világomban mindenki szerető volt és együvé tartoztunk.

Mélységében megértettem, hogyan tud hatni egy emberrel való kapcsolat, más emberekkel kialakított kapcsolatra. A képlet egyszerű.

Mások iránt érzett érzések bennem alakulnak ki, a másik megítélése bennem áll össze. Rájöttem, hogy kit milyennek látok, azt alapvetően az én korábbi élményeim alakítják, alapvetően rólam szól a véleményem és nem a másikról, akit talán nem is ismerek olyan mélységben, hogy véleményt állapítsak meg róla. A mókussal kialakított kapcsolat mintaként szolgál más emberek megítélésében, más emberekkel való kapcsolat minőségének kialakításában. Mivel az életem minősége részben ezen kapcsolatoktól függ, egyértelműen látszik, hogy a mókussal kialakított kapcsolat minősége kihat az egész életem minőségére, mivel a másokkal folytatott érintkezés rám minden esetben visszahat.

A hullámok visszahatnak..és a hullámokat én keltem és a keltett hullámokban jelenleg a kapcsolatunknak komoly szerepe van...hát így hat ki az életemre a mókussal felépített kapcsolatom és a nála tapasztalt minta, ahogyan ott megélem magam, ahogyan ott megélem őt! Tulajdonképpen a kapcsolatunk által formált Önmagam integrálom az élet egyéb területeire és az az énem igyekszik átírni a korábbi sémákat, megváltoztatni a megváltoztathatatlant.

A mókus minta! A vele kialakított kapcsolat mint önálló eszköz is minta!

Úgy hiszem a blogomban a kapcsolat című kitérő folytatása arról szól, hogy a kapcsolati minta hogyan határozza meg a mindennapjaimat. Ez egy igen fontos kitérő.

Kerestem hasonló blogot, amit magánember és nem szakmabeli ír és mint egy beszámol a folyamatról, hogy ő hogyan látja a terápiát, de bevallom sem az enyémtől jobbat, sem rosszabbat nem találtam...ha te tudsz ilyenről kérlek küld el nekem a linket.

Egyébként a mókusnál kialakított énemnek sikerült már más embernek olyat mondania amit hazavitt magával és elgondolkozott rajta..elgondolkozott 2-3 hétig…. és.. kezdetben haragudott rám, kezdetben nem értette és nem tudta mire gondolok..majd elkezdett az általam adott útravaló ablakokat megnyitni benne és ezt el is mondta nekem amikor legközelebb találkoztunk. Elmondta, hogy amikor megértette mit mondtam neki, akkor elkezdett tisztelni érte...Ez nagyon jól esett, bevallom jól esett. Bátor visszajelzés volt ez egy olyan ismerőstől aki alapvetően kételkedett abban, hogy valaha bármi is megváltozhat benne.

Pedig de! Erre mind képesek vagyunk és egy segítő és elfogadó kapcsolat nagyon is katalizátorként hathat, segíthet ezen úton.

Nem olyan régen voltam egy előadáson ahol a félig üres és félig tele pohár kérdés előkerült. Érdekes volt, hogy van egy harmadik válasz is, miszerint létezik egy olyan szempont is, mely értékeli, hogy van pohár. Ez sok mindent elindított bennem és rámutatott arra, hogy a rég óta bennünk lévő sémákat bizony át lehet írni, lehet újszerű megközelítéssel lenni az élet kérdései iránt. A terápián kialakított, tudatosan formált kapcsolat hídként szolgál az újszerű felismerések és szempontok megtalálásában.

Így működik a kapcsolat amelyben ott vagyok én is, a mókus is és hiszünk benne mindketten.