A kiégés.. kezdetben volt..

Történt egy éve, hogy kiégtem. Mit éreztem? Hogy nincs kedvem semmihez, hogy nem érdekel semmi, hogy elvesztettem minden motivációm, hogy amikor ránézek a telefonomra legszívesebben eldobnám…hátha még ha megcsörrenne… szinte fáj, látni nem bírom.. 

Nem volt kedvem dolgozni, de nem volt kedvem a hétvégéhez sem, amikor már csak azon járt a fejem, hogy hétfőn kezdődik minden elölről… újra kezdődik a mókuskerék. A francba az egésszel – gondoltam – lényegében nem örültem semminek és nem vártam semmit, nem akartam magamtól semmit, elvesztettem a hitem az egész létezésemben. 

Éreztem, hogy nagy a baj, valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább és talán fontos megemlíteni, hogy ez már a második mélypont volt, kb 4 hónappal előtte már volt egy kisebb kiégés…mélypont..

Feküdtem otthon a földön és akkor belém hatolt egy gondolat, nekem el kell mennem egy pszichológushoz, külső segítséget kell igénybe vennem…nem, nem tudom magam már kezelni, nem látom magam tisztán, nem tudom, hogyan tovább… nem tudom, hogyan tudok ebből kimászni.. érdekes volt, mert valahogy éreztem már akkor, hogy arra van szükségem, hogy valakivel elmélyülten beszélgessek. Persze tudtam, hogy alapvetően ilyen alkat vagyok, olyan aki szeret elmerülni valakivel egy témában, szeret ülni és beszélni, de ennek ellenére tisztán és élesen emlékszem a hírtelen felismerésre, valamire ami azt súgta neked ott a helyed.

Szinte mindenkinek van valamilyen prekoncepciója, álláspontja a pszichológusokkal kapcsolatban, kinek ilyen, kinek olyan. Bevallom az én alap beállítódásomban egy csinos hölgyet láttam magammal szembe, akivel szimpatizálok és aki felé nem csak emberi hanem férfiúi mivoltom is megélhetem. Sok mindent nem tudtam akkor még a terápiáról, de a csinos és rokonszenves nő képére tisztán emlékszem. Gondolataimban nem jelentek meg erotikus képzelgésem vele kapcsolatban, egyszerűen csak tudtam, hogy nekem egy NŐ pszichológus kell és fontos hogy tetszen! ..igen.. tetszen mint férfinak.

Ennek a későbbiekben igen sok jelentősége lesz még, de ne szaladjunk ennyire előre, mindenesetre annyit rögtön szeretnék kijelenteni, hogy akit érdekel és végig olvassa majd gondolataim rá fog jönni, hogy ezen igénynek óriási jelentősége van a későbbiek folyamán és fontos pillére a gyógyító kapcsolat kialakításának… én magam is sokszor elcsodálkozom ezen, hogyan lehettem ennyire előrelátó Önmagammal kapcsolatban, de meg kell mondanom, hogy döntésemre büszke vagyok. 

Akkor még nem így fogalmaztam meg, azóta rájöttem, hogy olyan férfi vagyok, aki szeret is és tud is az érzelmeiről beszélni. Szeret! .. ez nagy szó, ritka kincs, azóta már tudom. Csak ennek köszönhetem, hogy nagyon rövid idő alatt kerültem sokkal közelebb Önmagamhoz, no és persze a sok és kitartó munkának, de innen folytatom legközelebb…