A terápia 7-8 hónapja. 3. rész. - A párkapcsolatom

Bizony akármennyire is nem ezért mentem el a mókushoz, a terápia ideje alatt górcső alá került a párkapcsolatom. A párkapcsolat amely az én életemben mintaszerűként volt jelen, bárki kérdezett mindig is őszintén azt mondta, ritka szerencsés férfi vagyok, nagyon jó a kapcsolatom a párommal. Ha valami jó kis hasonlattal kellett élni, érzékeltetni kellett, hogy mit értek ezen, rögtön rávágtam. 20 éve vagyunk együtt és 20 éve nem hívott fel számonkérően, hogy mikor érek haza, vagy miért nem vagyok még otthon. Alapvetően 20 éve nem érdeklődött arról, hogy mikor érek haza, ezzel igazán jól jelezte felém, hogy megbízik bennem, tudja, hogy még dolgom van és tudatában van annak, hogy egyébként is azonnal hazafelé fogom venni az irányt amint megtehetem... ez a fajta szemléltetés rám is mindig hatott amint kimondtam elgondolkoztam.. hát van ilyen nő a világon? - kérdeztem olykor magamtól. 
Nem igazán szoktak kimaradni, soha okot nem adtam a féltékenységre, nem is kaptam ezzel kapcsolatos utalást soha...mondhatni ilyen szabadsággal és elfogadással kevés férfi van egy kapcsolatban, igyekszem is rászolgálni.

( Tervezek egy blog bejegyzést ahol a páromról fogok sokat mesélni, hogyan élem őt meg, milyennek látom, milyen nő és ember ő, de arra még egy kicsit várni kell. ez a bejegyzés arról szól, hogy a terápia 7-8 hónapjában mire jöttem rá a párkapcsolatommal kapcsolatban. )

Szóval ahogy haladtunk időben előre, egyre jobban kezdett bennem kinyílni egy ablak amin keresztül másként tekintettem a kapcsolatomra. Már nem láttam olyan tökéletesnek magam ebben a családban. Nem történt semmi, egyszerűen csak másként láttam, másként mértem bizonyos dolgokat és fel fel ötlött előttem, hogy lehetne ez akár jobb is... Okosan átgondoltam... sokszor 

Persze...mindig van csinosabb nő a városban, mindig van izgalmasabb nő, hazudnék ha nem így látnám, de a másik oldalon ott volt 20 év és alapvetően a világ végéig kitartó és megmásíthatatlan dolgok sokasága amit mind neki köszönhettem. Az Önismeretnek súlyos hozadéka, hogy nem leszek tőle feltétlenül boldogabb. Ez nem jár automatikusan. Sok ablak nyílik meg előttem és olykor egyes szempontokból magamra, vagy kapcsolataimra nézve rossz érzés fog el, szorongás, békétlenség, elégedetlenség..lehet ezt sokféleképpen ragozni. Bevallom és nagyon őszinte vagyok, csinos pszichológusom finom nőiessége nem vált előnyömre ezen kérdések boncolgatásában és voltak pillanatok amikor mélyen elgondolkoztam... voltak a párommal, igaz csak egyszer kétszer olyan beszélgetéseink, amelyben bennem olykor megjelent a mókus női minősége, tulajdonképpen az amit képviselt, megtestesített előttem és mivel vonzódtam felé, vagy inkább az általa megtestesített női varázslat felé, ez nem feltétlenül jelentett ekkor előnyt. Ugyanakkor voltam már ez idő tájt annyira nyitott és barátkozó, elfogadó Önmagammal, hogy el tudtam fogadni az új női minőség jelenlétét, varázsát, mégsem távolított el a meglévő párkapcsolatomtól. Valahol nagyon mélyen bíztam abban, hogy egy 20 éves kapcsolat is lehet szenvedélyes " újra", dacára a 20 évnek, tudatában annak, hogy az én párom egy nagyszerű NŐ, aki inkább NŐ - és ezt napjainkban már nagyon alá tudom támasztani, de erre a bejegyzésre még várni kell - mint anya.

Szóval ahogy jártam ezen az úton komoly vívódások voltak bennem, leszek e én még szerelmes ha fenntartom kapcsolatom amíg világ a világ, avagy amíg élek, avagy megérdemlem e még én a szerelmet és ha igen miért nincs, bízhatok e még annak eljövetelében, vagy csak akkor élhetem azt át ha új párkapcsolatom lesz? - tettem fel olykor magamnak a kérdést..

Egyáltalán minek kell nekem a szerelem? Miért akarok én még szerelmes lenni? Nem is értettem magam, hogy a terápia miért hozta ezt ki belőlem, de hát ez van, ahogy egyre közelebb kerültem magamhoz, rájöttem, hogy egyre jobban látom mi hiányzik az életemből és hát csak csak elkezdte piszkálni a fantáziám önmagam szerelmi megélésének igénye, a varázslat és az a tény, hogy férfi akarok lenni egy NŐ mellett.

Ez volt a kulcsszó, férfi akarok lenni egy NŐ mellett - erre jöttem rá az idő tájt - no de melyik nő mellett. A páromnak elévülhetetlen érdemei vannak és nincs a világon olyan dolog ami engem eltántoríthat ezen meggyőződésem tekintetében, de a 20 év az 20 év... sokat gondolkodtam vagy ahogy szoktam mondani sokat gondolkodtam érezve, szárnyalva ezen a kérdésen, vajon lehet e még szerelem, szenvedély köztünk.

Hamar rájöttem, hogy a párkapcsolatom tudatos építése életem egyik legnagyszerűbb vállalkozása ami nagy varázslattal kecsegtet, annak felismerése, hogy ezért bizony tenni kell, az elveszett intimitás nem fog magától felépülni egy nagyszerű sikermutatója a terápiának.

A tény, hogy így vívódtam ezen a kérdésen már cseppet sem zavar, sőt megerősített abban, hogy nagyon jó helyen vagyok és már már újra szerelmes vagyok, de erről részletesebben később fogok írni... mégis egy gondolat:
Vívódásaim megerősítettek abban, hogy ha innen nézem akkor ez így van jól és így utólag örülök a bennem felmerült kérdéseknek, ha pedig onnan nézem csak leborulni tudok kedvesem előtt, minden előtt amit ő képvisel és minden előtt ami Ő, amit ő nyújt, ahogyan ő önmagával és a világgal van...

Gondolataim és belső vívódásaim csak megerősítettek ebben., de erről részletesebben majd a terápia 12-13 hónapjának leírásában, akkor kristályosodik ki ez előttem a legjobban.

Kellemes estét!