A terápia 13-14 hónapja. 2. rész. Miért kell boldognak lenni 

Gondolataim..
Vajon a boldogság megszerezhető, fenntartható? Annyira sokan írtak már róla én magam is számtalan okfejtést olvastam… ha most ki kellene emelnem valamit abból ami rám ragadt azt hiszem a legfontosabb, hogy minden nap történjen valami, akár egy egész apróság ami boldog, elégedett pillanatokat teremt körülöttem. Igen, azt hiszem ha egy dolgot lehetne csak említeni, akkor ezt emelném ki. Aztán rögtön utána ott lenne a kapcsolat...

Mi is a kapcsolat?

Két ember minőségi jelenléte, lelkük összekapcsolódik. Ma is megtörtént...akármikor megtörténhet, akár egy pillanatra, akár hosszabb időre. Ma az Ikeában a pénztárosra ránéztem és kb. egy másodpercre létrejött a kapcsolat. Meghökkent a tekintetemen és érezte, hogy igaz, érezte, hogy jelen vagyok, ez a pillanat valamitől másabb mint az előző pillanat.. és ő is jelen lett… és arra az egy pillanatra, másodpercre létrejött a kapocs. Írtam már róla, hogy a terápia gyógyító ereje a kapcsolatban rejlik. A gyógyító kapcsolat. Az a pszichológus, akivel nem vagy képes kapcsolatot létesíteni nem a te embered…. persze azt is mondhatnám, hogy az a pszichológus aki nem képes kapcsolatot teremteni a kliensével nem jó úton jár. Ha csak jelen van, ha csak kérdez, ha előad, ám a hiteles és minőségi kapcsolódás nem jön létre a fene megette az egészet.  

gondolataim..
A szorongásom egyik alapvető okozója, - azon kívül, hogy félek attól, hogy elvesztem azt ami lényegében nem is én vagyok - hogy állandóan olyan érzés van bennem, hogy valamiről lemaradok. Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, hagytam magam mélyen ebben az érzésben.

Rájöttem, hogy a környezetem, a munkám és én magam is hajszolom Önmagam, sokkal többet akarok magamból kivenni, mint amennyit büntetlenül lehetne. Egyszerűen túl sok dolgot zsúfolok bele egy napba. Nyilván nem azért mert így akarok eljárni, hanem azért mert egyszerűen nem tudom másként tartani a tempót a körülöttem zajló eseményekkel és nem akarok lemaradni…

… holott nem is olyan rossz dolog lemaradni valamiről és átélni azt, hogy önmagammal vagyok és önmagamnak vagyok fontos. Rá kellett jönnöm, hogy a kevesebb ilyen értelemben is lehet több és vannak dolgok az életben amiket egyszerűen nem kell megélni, megszerezni, nincs szükség minden élményre, minden megrendelésre… sorolhatnám. Elkezdtem az életnek azon részét előtérbe helyezni melynek megélése belső inditatásból történik és szépen leválasztottam ezt a világunk által napjainkban diktált tempótól. Nem állítom, hogy mindig sikerül, de törekszem rá és már ez is nagy siker.

Aki lemarad valamiről az lehet sokkal több és lehet sokkal inkább Önmaga, mint aki rohan minden után aminek szükségét érzi megszerezni, átélni, vagy még csak nem is érzi szükségét csak egyszerűen sodródik..

gondolataim..
Nem, nem vagyok trendi, de soha nem is voltam. Valaha foglalkoztam azzal ki mit gondol rólam, de már nem igazán, vagy legalábbis lényegesen kevésbé… most így érzek, úgy hiszem nem akarok megfelelni másnak, csak önmagamnak...ha nem is mindig sikerül még eképpen élni a mindennapokat, de túlnyomórészt sikerül.

Nem akarok soha hazudni önmagamnak, azt hiszem ebben jó vagyok, maradéktalanul elhiszem önmagamnak, hogy mindig azt mondom amit gondolok és azt cselekszem amit mondok. Ettől függetlenül még lehet szorongani, de legalább kezdem kapizsgálni a folyamatot…. bár azt hiszem nem is csak kapizsgálni, több ez attól.

gondolataim..
Boldognak kell lenni?

A csapból is az folyik...egyre minden azt hirdeti… mintha az élet valódi értelme az lenne, hogy boldog legyek, csupán egy bibi van ebben. Az élet és a környezet azt hirdeti ez az élet célja, a tuti tippet vagy receptet azonban nem adja meg. Egy biztos. Ebben az életben engem senki nem tanított meg boldognak lenni. Ha visszagondolok korai életemre nem ismerek olyan embert, mentort, bárkit aki a legcsekélyebb módon is a létre, a bölcsességre, az élet értelmére vagy akár a boldogság mikéntjére megtanított volna. Úgy hiszem, hogy gyerekkoromban ez teljesen kimaradt, de még 20-as éveim elején is. Valamikor az elmúlt időszakban fogalmaztam meg azt, hogy nekem milyen is a boldog pillanat...az a pillanat amikor pont az vagyok aki akarok lenni, pont olyan tempóban azt művelem amitől se kevesebb, se több nem akarok lenni, máshol sem akarok lenni, az idő és a tér eltűnik, beindul egy olyan folyamat amelyben a múlt és a jövő eggyé válik a jelenben.

Ezt az állapotot hívom én boldog pillanatnak.