A terápia 3-4 hónapja - 2. rész.
Ezen időszakban tovább épült bennem a bizalom. A kapcsolatom a mókussal egy más szintre lépett, de ami a legfontosabb talán Önmagammal is egy más szintre léptem. Elkezdtem nem kételkedni a sikerben, elkezdtem mélyülni és mélyülni és elkezdtem sokkal kevésbé racionálisan várni az eredményeket.
Megnyíltam.
Mindig is őszinte voltam és mindig is mély voltam, még az elején rájöttem, hogy ha nem lennék az, az egész terápia nem érne semmit...de mégis ebben az időszakban a kapcsolatunk még tovább mélyült...tisztult magam előtt, hogy miért is vagyok itt...vagyis ott.
Úgy hiszem ezen időszakra pozicionálható az első nagy dicséret is, melyet... hát.... hogy is mondjam nagyon megérdemeltem, másrészt megéltem és a magaménak tudtam. Kapcsolatunk ezen időszakában kaptam először olyan visszajelzést amelyből arra következtettem, hogy én szorgalmas vagyok és ami az önismeretet illeti nagyon szorgalmasan dolgozom magamon..magammal..szorgalmasan ténykedek azon, hogy jobban megértsem magam.
Az első NLP-t sok további NLP követte. Emlékszem volt köztük olyan, ami után 2-3 napig nagyon mély szomorúságban voltam, megéltem a gyerekkorom egyik nagy fájdalmát, újra és újra... kételkedtem az egész folyamat létjogosultságában, de mégis bíztam magamban... bíztam a mókusban és ez segített átlendülni a mély válságokon. Amikor megértettem, hogy mélyreható változás csak így lesz, igazán kitartóvá lettem és dacoltam a fájdalommal, szomorú megéléssel...majd újra és újra nekiiramodtam, nem adtam fel....és lám lám néhány nap múlva elfogadtam egy tényt, amin azelőtt sokáig szomorkodtam. Megváltozott bennem valami az NLP hatására, megváltozott a régi élmény és a köztem való kapcsolat. Elkezdtem részleteiben másként tekinteni bizonyos régmúlt sérelmekre, fájdalmakra és bár az idő kerekét visszatekerni nem tudtam, mégis valami megváltozott. Valahogy átpozicionálódott bennem az emlék, valahogy másként tekintettem már rá. Mondjuk, hogy elfogadtam?..talán.. nem tudom.. nem biztos..talán igen, de talán mégis másként írnám le ezt a változást.
Ok, ok, de a múltat nem tudod megváltoztatni akkor meg mi értelme? - szegezték hozzám többen.
Talán ebben az időszakban jöttem rá arra, hogy igen, a múltat nem tudom megváltoztatni, a múlttal, bizonyos emlékekkel való viszonyomat azonban igen!... és azt is, hogy ezen élmények mennyiben keserítik meg az életem napjainkban.. vagy mégsem? vagy mégis? Mégis tehetünk valamit ellene?
Ne aggódj én is folyamatosan kételkedtem, ez a terápia és minden változás velejárója.
Ekkor még nem tudtam, hogy az Önismerettel semmi sem lesz egyszerűbb, csak másabb, csak komplexebb, összetettebb, azonban mégis én dönthetek, de ezáltal akár mégis jobb?...na erről majd legközelebb....addig se aggódj csak bízz! Bízz magadban és bízz a mókusban is.... a végén minden jobb lesz, mert más leszel és más lesz a világ is!
Szép estét!
