A terápia 3-4 hónapja - 3. rész. Minden fejben dől el!

A világ olyan amilyen, de ha meg akarod változtatni magaddal kezd. Örök érvényű gondolat. Folytatva a terápiás élmények folyamatát...valamikor ezen időszakban éreztem át először.. de úgy tényleg igazán, hogy valóban minden az én fejemben dől el.

Hogy mennyi helyen olvastam ezt már... rengetegszer...

Nincs ilyen ember és nincs olyan ember. Csak én vagyok. Lényeges felimerés volt, szánnék is rá most egy külön bejegyzést. A világgal és önmagammal való viszonyom az én fejemben dől el. Én döntöm el, vagy éppen hogy én nem döntöm el, csak kialakul. Ez nagyban függ a tudatosságomtól. ( a tudatosság, a tudatos jelenlét egy következő nagy bejegyzés lesz, igen fontos ) Egy érdekes dologra lettem figyelmes. Tény, hogy ez alapvetően inkább napjainkra jellemző, tehát kellett hozzá egy év terápia, de tulajdonképpen elkezdtem kételkedni minden automatikus reakciómban. Tudom ez első hallásra kicsit furcsának tűnik, nekem is az volt, de végül is megfejtettem, hogy rám nézve ez mit is jelent.

Ha abból indulok ki, hogy a mindennel való kapcsolatom az én fejemben dől el, engem pedig alapvetően meghatároznak a gondolataim, érzéseim, amelyeket igen nagyban befolyásolnak a tudatalattimban tárolt sémák, élmények, melyeket az élet folyamán szereztem, kaptam, tároltam, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az engem ért ingerekre adott reakcióim, érzéseim engem szolgálnak vagy mondjuk úgy, hogy alapvetően egységben vannak azzal amit én igazán szeretnék, aki én valójában vagyok. Vagyis,

Egyáltalán nem biztos, hogy a zsigeri reakcióim, érzéseim helyesek. Legyen szó bármiről is.

Én határozom meg, hogy önmagammal, a világgal, a környezetemmel milyen a viszonyom. Az én fejemben dől el. Én döntöm el, hogy mihez mérem magam. Mérem e magam valamihez. Milyen elvárások alapján cselekszem és ezt hogyan élem meg, vagy éppen hogy semmilyen elvárás alapján nem cselekszem és ezt hogyan élem meg. Hogy az engem ért ingerre milyen a reakcióm és hogy az szerintem velem öszhangban van e vagy sem, azt én döntöm el..hogy az elvárások vagy a szabadság mentén élem e életem, hogy mások felé elvárásokkal, vagy a szabadság megadásával telnek e napjaim és hogy ez hogyan hat rám vissza, szintén én döntöm el. Lényegében, hogy kiről hogyan vélekedek, kihez hogyan kapcsolódok, hogyan határozom meg magam mások viszonylatában a fejemben dől el, én határozom meg, vagyis egyszerűen szólva, hogy kit milyennek látok az lényegében tőlem függ.

Tehát a környezetem megváltoztatását egyben a világ megváltoztatását csakis Önmagam megváltoztatásával, gondolataim és érzéseim kordában tartásával kezdhetem.  

Ok, elfogadom, ehhez nagyfokú önismeret szükséges, ismernünk kell magunkat, mire hogyan reagálunk, mit cipelünk magunkban….pont pont pont

Ennek a gondolatnak a mélyebb kifejtése még várat magára, mert a fentiekben leírtak mély megértéséhez szükségem volt kb. 10-12 hónapra, de ami a lényeg, hogy a terápia 3-4 hónapjában villant meg előttem először, hogy mit is jelent az amikor

Minden az én fejemben dől el!

hamarosan folytatom...