A szabadság megélése

Nagyon sokáig nem tudtam a szabadság szó mit jelent. Tudtam, de nem éreztem át, a lényegét nem értettem meg. Az életemben jelen is volt, meg nem is. A szabadságnak sok arca van. Mivel olyan párkapcsolatban élek ahol nagy szabadságom van, részint tudtam, átéreztem mit jelent, mégis az életem bizonyos területein nem volt jelen, a hiánya szorongást okozott, rabságban éltem. Életem egy ilyen pontja volt a munkámmal való kapcsolatom.

Önmagam rabja voltam és vagyok ma is ha erre nem figyelek külön oda. Sosem feledem el a pillanatot, az egyik legfajsúlyosabb felismerést, a szabadságom felismerését, a pillanatot amikor leesett valami, amikor megértettem mit kell látnom önmagamban, milyen folyamatokat ahhoz, hogy érezzem szabad vagyok. Egy példán keresztül bemutatom.

Tény: utálom ha csörög a telefonom a szabadnapomon, minden hétvégén szinte folyamatosan “ ne zavarjanak “ üzemmódban vagyok, nem vagyok elérhető, tehát tudatosan teszek azért, hogy nehogy csörögjön a telefonom. Miért is? Mert beleszól a privát szférámba, mert nem tudok kikapcsolni, mert úgy érzem nem tisztelik a hétvégém, mert a kikapcsolódás nekem is jár és mindent támadásnak veszek ami ezt veszélyezteti. A hívás ténye felzaklat,  visszarepít a munka világába ha valaki szabadnapomon zavar. Ilyen dolog a kiégés az értékesítés világában, mert ugye vannak az ügyfelek és vagyok én és bizony az örökös rendelkezésre állás rendkívül fárasztó és ha valaki nem tiszteli a szabadnapom az számomra sértő. Inkább leszek nem elérhető, mint hogy sértő legyek én is ha felvenném a telefont.

Szabadság állapot: Had csörögjön, nem érint meg, én döntöm el, hogy felveszem vagy sem. Tehát nem kell menekülni, csörög vagy nem csörög.. mindegy, én döntöm el, hogy felveszem e vagy sem. Én döntöm el mit akarok. Én döntöm el, hogy nekem melyik felel meg. Nem cselekedni elvárások mentén, szabadon dönteni minden kérdésben, szabadon dönteni és eldönteni mit szeretnénk. Úgy dönteni a felől, hogy felveszem a telefont vagy sem, hogy az sem nyomást sem örlődést ne okozzon bennem. Szabadon eldönteni, szabadon megélni és nem érezni semmilyen bűntudatot a döntés után, ez az igazi szabadság, az én döntésem....tisztán...pőrén... ahol csak egy számít, én magam, ami nekem a legmegfelelőbb.

Nekem az e fajta szabadság, a szabadság ezen megélése idegen volt és bevallom még napjainkban is tenni kell érte. Ezért bizony meg kell dolgozni, onnan ahonnan én jövök, abból a gödörből ezt nem adják csak úgy. A pillanat amiben én döntöm el egy nemes és magasztos pillanat, a szabadság igazi megélése. Abban a pillanatban amikor ránézek a csörgő telefonomra és mosollyal tekintek a kislányomra, abban a pillanatban amikor őt választom és nem az ügyfélnek való megfelelést eldöntöm és megélem az igazi szabadságot, a pillanatot melyben a múlt és a jövő egyé válik a jelenben.

Ez legyen az első nagy felismerés amiről írok. Én ezt akkor értettem meg, amikor a mókus azt mondta nekem halkan: Te döntöd el. Megértettem mire gondolt.

Szabad döntést a mai napra!