A mozaik kockák összeállnak

Kétségtelenül az egyik legnemesebb és legteljesebb pillanat a terápia alatt, amikor a mozaik kockák összeállnak. Annál felemelőbb és teljesebb érzést még nem éltem át ezen  folyamat alatt. Nincs múlt és nincs jövő csak jelen, melyben egy egész kompozícióvá, egy felismeréssé állnak össze az apró mozaik darabkák.

A terápia alatt számtalan ablak nyílt melyeken keresztül a világot, magamat másként láttam. Ezek a látásmódok mint egy filmbéli trilógia részei külön külön is megélnek, de amikor összeállnak és egy letisztult képet alkotnak, egy letisztult utat mutatnak, akkor megtörténik katarzis, a felismerés, mely túlmutat mindenen és hirtelen a számtalan kis mozaik kocka értelmét nyeri és eggyé válva megmutatja mi is a valós célja. A megannyi ablakon keresztül egy időben látom ilyenkor a világot és mérem magam egy teljesen új mérce szerint, mely mércét én alakítom.

Felemelő és nemes pillanat amikor értelmét nyeri a folyamat, amikor a sok, olykor nehéz pillanat egy magasabb rendű célnak alárendelve teljesíti be küldetését. Valami ilyesmi az a pillanat amikor a felismerések, apró meglátások és az újszerű szemléletek egy csapásra összeállnak, ahogy szoktam mondani a mozaik kockák összeállnak és egy kerek egész képet alkotnak.

Ez az a pillanat amiért megéri terápiára járni, ez az a pillanat amikor önmagad egy következő szintre helyezed, mert a folyamatnak sosincs vége, csak szintek vannak, csak szintek.

Az elmúlt időszakban többször átéltem a szint lépést és többször megéltem a mozaik darabkák találkozását. Minden alkalommal aha élményt megélve éreztem, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt egy év, nem volt hiába való az önmagammal való szembe nézés.

Rendben, megértem és el is fogadom, hogy jó diák vagyok, egy a terápiára alkalmas ember, egy olyan valaki aki szeret is, tud is - ahogy írtam korábban - szembenézni önmagával, szembe nézni a kudarcokkal és a csalódásokkal, szembenézni a vágyaival és az érzéseivel. Sok mély pillanatot éltem meg, melyekben minden alkalommal - most már értem - közelebb kerültem önmagamhoz.

Az aha élmény közepette megélek mindent amiért alapvetően megéri élni. Eggyé válok a jelennel és megélem önmagam elismerését, a diadalt, az önbecsülést, a megértést és az elfogadást. Ilyen a katarzis, melyben egy jó ember vagyok, aki abban a pillanatban elégedett önmagával, elégedett sorsával és egy a folyamatosan előtte lévő dolgot más oldalról szemlélve megéli a katarzist. Ha tudod mire gondolok boldog ember lehetsz, mert voltál már jelentéktelen apró porszem és mégis a világ közepe....ugyanazon időben.

Szép hétvégét!